A külföldi tulajdonban lévő multik egyik nagy előnye, hogy dolgozóikat néha külföldi tréningre küldik.
Ez történt most velem is: az utóbbi jónéhány napot Stuttgartban és környékén tölthettem.
Mivel reggeli, ebéd és vacsora is tartozott az ellátáshoz, ezért kíváncsian gyűjtöttem a benyomásokat a számomra eleddig ismeretlen régió ételeiről, szokásairól. Szállodánk, ahol laktunk, Fellbachban volt, mintegy negyedóra vonatútra Stuttgart központjától.
(Kis kitérő: vonatot írok, mivel ott úgy hívták, de inkább egy nagyobb Combinora hasonlított, gondolom mondanom sem kell, hogy patyolattiszta, firkáknak, szemétnek semmi nyoma. A "villamosvonat" pontos, gyors és megbízható, és igen hasznosnak bizonyuló működő villogó kijelzőkkel és szóbeli tájékoztatással is szolgálnak az utasok részére. Muszáj megemlítenem, de utazás közben folyton azon gondokodtam: nagyon- nagyon messze vagyunk mi még ettől a színvonaltól...arról meg ne is beszéljünk, hogy ott 10 autóból 5 Mercedes, 2 Audi, 2 BMW, a többi, azaz a maradék egy pedig az "egyéb" kategóriájú autó...persze könnyű nekik: ott a Mercedes- gyár. )
Visszatérve erről a kis mellékvágányról a reggelire: ez igen bőséges volt a hotelben. Hideg és meleg ételek közül is lehetett választani, a rántotta mellé húsos, hajszálvékonyra sütött bacon járt, és kicsi, lapos fasírtok. Volt lágytojás, 5-6 féle felvágott, ugyanennyiféle sajt, többféle joghurt, dobozos is, és nagy üvegtálakban is. Friss gyümölcsöt kivétel nélkül minden reggel találtam, egészben és összevégva is, nagyobb üvegtálakban, amelyekből ki- ki kedvére válogathatott. ( eper, eper eper!!!) Egy külön asztalkán foglaltak helyet sorban a müzlisdobozok, reggelizőpelyhek, zabkorpa, búzacsíra, őrölt szezámmag, kókuszreszelék, és még sorolhatnám.
Inni nemcsak teát és hosszúkávét lehetett, hanem többféle egész finom ( nem vizezett)gyümölcslével is szolgáltak, beleértve a paradicsomlevet és a frissen facsart narancslevet is.
Legszebben a vajrózsákat szervírozták: egy nagyobb henger alakú üvegtálban voltak a rózsák, jégkockák között.
Bár az első egy- két reggelen nem tudtam ellenállni a friss vajas péksütiknek, később mégiscsak maradtam a joghurt- gyümölcs- zabkorpa arany középútnál, annál is inkább, mert a vacsorák este 8- tól 11- ig is eltartottak néha, szóval reggelre nem igazán voltam éhes.
Ez történt most velem is: az utóbbi jónéhány napot Stuttgartban és környékén tölthettem.
Mivel reggeli, ebéd és vacsora is tartozott az ellátáshoz, ezért kíváncsian gyűjtöttem a benyomásokat a számomra eleddig ismeretlen régió ételeiről, szokásairól. Szállodánk, ahol laktunk, Fellbachban volt, mintegy negyedóra vonatútra Stuttgart központjától.
(Kis kitérő: vonatot írok, mivel ott úgy hívták, de inkább egy nagyobb Combinora hasonlított, gondolom mondanom sem kell, hogy patyolattiszta, firkáknak, szemétnek semmi nyoma. A "villamosvonat" pontos, gyors és megbízható, és igen hasznosnak bizonyuló működő villogó kijelzőkkel és szóbeli tájékoztatással is szolgálnak az utasok részére. Muszáj megemlítenem, de utazás közben folyton azon gondokodtam: nagyon- nagyon messze vagyunk mi még ettől a színvonaltól...arról meg ne is beszéljünk, hogy ott 10 autóból 5 Mercedes, 2 Audi, 2 BMW, a többi, azaz a maradék egy pedig az "egyéb" kategóriájú autó...persze könnyű nekik: ott a Mercedes- gyár. )
Visszatérve erről a kis mellékvágányról a reggelire: ez igen bőséges volt a hotelben. Hideg és meleg ételek közül is lehetett választani, a rántotta mellé húsos, hajszálvékonyra sütött bacon járt, és kicsi, lapos fasírtok. Volt lágytojás, 5-6 féle felvágott, ugyanennyiféle sajt, többféle joghurt, dobozos is, és nagy üvegtálakban is. Friss gyümölcsöt kivétel nélkül minden reggel találtam, egészben és összevégva is, nagyobb üvegtálakban, amelyekből ki- ki kedvére válogathatott. ( eper, eper eper!!!) Egy külön asztalkán foglaltak helyet sorban a müzlisdobozok, reggelizőpelyhek, zabkorpa, búzacsíra, őrölt szezámmag, kókuszreszelék, és még sorolhatnám.
Inni nemcsak teát és hosszúkávét lehetett, hanem többféle egész finom ( nem vizezett)gyümölcslével is szolgáltak, beleértve a paradicsomlevet és a frissen facsart narancslevet is.
Legszebben a vajrózsákat szervírozták: egy nagyobb henger alakú üvegtálban voltak a rózsák, jégkockák között.
Bár az első egy- két reggelen nem tudtam ellenállni a friss vajas péksütiknek, később mégiscsak maradtam a joghurt- gyümölcs- zabkorpa arany középútnál, annál is inkább, mert a vacsorák este 8- tól 11- ig is eltartottak néha, szóval reggelre nem igazán voltam éhes.
(Végül - bár nem volt könnyű- az egész tréninget megúsztam mintegy egy-két kiló pluszsúllyal, azt hiszem...)
Ebédet a tréning helyszínén kaptunk, méghozzá hidegtálakat, illetve egyszer- kétszer előre elkészített lazacos- sonkás- salátás- sajtos szendvicseket.
A szervezők dícséretére legyen mondva: sohasem volt kétszer ugyanaz.
Amit mindig kaptunk, az a friss saláta volt, találkoztam ruccolával, madársalátával, lolloval, eisberggel is. Hatalmas tálakban kaptuk, többféle öntettel, amiket mi választhattunk.
Csírákat és magvakat is szervíroztak, nagy meglepetésemre. :-)
A "hús" kategóriát a lazac, hajszálvékony, legalább ötféle sonkaszelet, és néha egy- egy mini húsgolyó ki is merítette.
Nagyon népszerűek a párolt és a grillezett zöldségek is, ezt az éttermekben is adnak a köret mellé pluszban. Meg is kérdeztem a szervező hölgyeket, hogy tényleg ennyire egészségesen igyekszik itt élni mindenki, vagy ez csak a cateringszolgáltató cég sajátossága? A válasz egyértelműen az volt, hogy nagyon odafigyelnek az egészséges étkezésre hétköznapjaikon is.
Utolsó nap volt egy érdekes minigombás- gránátalmás saláta, sajna nem nagyon értek a gombákhoz, de finom volt.
Vacsorázni szinte mindig máshová mentünk.
A spárga- és eperszezon rányomta a bélyegét a választékra, de én ezt egyáltalán nem bántam.
Első este egy meglehetősen népszerű közeli étterembe mentünk, ahol többféle helyi specialtást is megkóstolhattunk, az egyik ilyen volt a
MAULTASCHEN:
Ez tulajdonképpen egy nagyra nőtt ravioli. :-) Körülbelül akkora egy- egy darab, mint 1-2x a tenyerem.
A töltelék változatos, én épp valami húsosfélét kaptam, paradicsommártással.
A desszertet akkor este épp Kaiserschmarn, azaz császármorzsa jelentette számomra, természetesen Schöller vaníliafagyival és almaszósszal.
Második este egy spárgafarmra mentünk, ahol óriási köteg fehér spárgát kaptunk vacsorára, hollandi mártással, egyben főtt burgonyával és zöldfűszeres omlettel- az omlett is nagyon népszerű, máshol istalálkoztam vele "köretként". A "húst" itt is egy- egy tál lazac illetve sonka jelentette, a férfiak nem kis búskomorságára...Vacsora előtt kis csészékben valami folyadékot kaptunk, amiről örömmel gondoltuk, hogy valamiféle snapsz- nos nem az, hanem SPÁRGALEVES volt...
A spárga említése ezután az este után nem kis derültségére szolgált a társaság körében...
:-)
Mondtuk is a szervezőknek, ezután olyen helyre ne is vigyenek minket, ahol legalább az egyik fogás nem spárga...
:-)
És lőn: következő este egy svédasztalos vacsinál a leves: SPÁRGALEVES! :-) (sokan kihagyták...)
Visszatérve az előző estére: szerintem nagyon finom volt, hatalmas adagokat kaptunk (mondjuk épp ez nekem nem számít lévén nőből vagyok), és igény szerint pótolták a krumplit, az omlettet, sőt még a lazacot és a sonkákat is. És a desszert egy fenomenálisan nagy tányér friss eper volt, szintén a farm saját termése, a már megszokott Schöller vaníliafagyival.
Voltunk aztán autentikus és kevésbé autentikus éttermekben is ezután, betértünk egy olasz és egy nemzetközi konyha ételeit felszolgáló étterembe is, az olaszban gorgonzolás- ruccolás- aszaltparadicsomos pastát ettem, a nemzetköziben csevapcsicsát.
A régióban lakók nagyon büszkék a boraikra, minden egyes helyen kaptunk vöröset és fehéret is, bár én nem vagyok nagy boros, de a vacsorákhoz illettek.
Előétel is előfordult pár helyen: kivétel nélkül friss saláta, olajos- ecetes öntettel, sonkakockával vagy párolt hallal, valamint pirított kenyérkockákkal is tálalták.
Az egyik utolsó este nagyon finom jellegzetes tésztafélét kaptunk, filézett sült csirkecombbal és valamilyen hígabb, barna mártással.
Bár nem vagyok egy nagy húsrajongó, ez mégis jólesett a sok lazac, sonka és fasírt után...a nevére sajnos nem emlékszem, de úton vannak a jegyzeteim, és valamelyik hátoldalára ráfirkanttattam az egyik "helyi őslakossal" az étel nevét, valamint a főétel után következő bundázott almadesszert nevét is, mint helyi nevezetességet. Post később.
Ez a perec a BRETZEL névre hallgat, szerintem nagyon jópofa, hogy az egyik vége ilyen vastag, mintha mosolyogna.
Ilyet mindig kaptunk az ebédhez, kivéve a szendvicsebédeket. És ez meglehetősen hétköznapi darab itt, a pékségekben és a reptéren is kapni.
Ebédet a tréning helyszínén kaptunk, méghozzá hidegtálakat, illetve egyszer- kétszer előre elkészített lazacos- sonkás- salátás- sajtos szendvicseket.
A szervezők dícséretére legyen mondva: sohasem volt kétszer ugyanaz.
Amit mindig kaptunk, az a friss saláta volt, találkoztam ruccolával, madársalátával, lolloval, eisberggel is. Hatalmas tálakban kaptuk, többféle öntettel, amiket mi választhattunk.
Csírákat és magvakat is szervíroztak, nagy meglepetésemre. :-)
A "hús" kategóriát a lazac, hajszálvékony, legalább ötféle sonkaszelet, és néha egy- egy mini húsgolyó ki is merítette.
Nagyon népszerűek a párolt és a grillezett zöldségek is, ezt az éttermekben is adnak a köret mellé pluszban. Meg is kérdeztem a szervező hölgyeket, hogy tényleg ennyire egészségesen igyekszik itt élni mindenki, vagy ez csak a cateringszolgáltató cég sajátossága? A válasz egyértelműen az volt, hogy nagyon odafigyelnek az egészséges étkezésre hétköznapjaikon is.
Utolsó nap volt egy érdekes minigombás- gránátalmás saláta, sajna nem nagyon értek a gombákhoz, de finom volt.
Vacsorázni szinte mindig máshová mentünk.
A spárga- és eperszezon rányomta a bélyegét a választékra, de én ezt egyáltalán nem bántam.
Első este egy meglehetősen népszerű közeli étterembe mentünk, ahol többféle helyi specialtást is megkóstolhattunk, az egyik ilyen volt a
MAULTASCHEN:
Ez tulajdonképpen egy nagyra nőtt ravioli. :-) Körülbelül akkora egy- egy darab, mint 1-2x a tenyerem.
A töltelék változatos, én épp valami húsosfélét kaptam, paradicsommártással.
A desszertet akkor este épp Kaiserschmarn, azaz császármorzsa jelentette számomra, természetesen Schöller vaníliafagyival és almaszósszal.
Második este egy spárgafarmra mentünk, ahol óriási köteg fehér spárgát kaptunk vacsorára, hollandi mártással, egyben főtt burgonyával és zöldfűszeres omlettel- az omlett is nagyon népszerű, máshol istalálkoztam vele "köretként". A "húst" itt is egy- egy tál lazac illetve sonka jelentette, a férfiak nem kis búskomorságára...Vacsora előtt kis csészékben valami folyadékot kaptunk, amiről örömmel gondoltuk, hogy valamiféle snapsz- nos nem az, hanem SPÁRGALEVES volt...
A spárga említése ezután az este után nem kis derültségére szolgált a társaság körében...
:-)
Mondtuk is a szervezőknek, ezután olyen helyre ne is vigyenek minket, ahol legalább az egyik fogás nem spárga...
:-)
És lőn: következő este egy svédasztalos vacsinál a leves: SPÁRGALEVES! :-) (sokan kihagyták...)
Visszatérve az előző estére: szerintem nagyon finom volt, hatalmas adagokat kaptunk (mondjuk épp ez nekem nem számít lévén nőből vagyok), és igény szerint pótolták a krumplit, az omlettet, sőt még a lazacot és a sonkákat is. És a desszert egy fenomenálisan nagy tányér friss eper volt, szintén a farm saját termése, a már megszokott Schöller vaníliafagyival.
Voltunk aztán autentikus és kevésbé autentikus éttermekben is ezután, betértünk egy olasz és egy nemzetközi konyha ételeit felszolgáló étterembe is, az olaszban gorgonzolás- ruccolás- aszaltparadicsomos pastát ettem, a nemzetköziben csevapcsicsát.
A régióban lakók nagyon büszkék a boraikra, minden egyes helyen kaptunk vöröset és fehéret is, bár én nem vagyok nagy boros, de a vacsorákhoz illettek.
Előétel is előfordult pár helyen: kivétel nélkül friss saláta, olajos- ecetes öntettel, sonkakockával vagy párolt hallal, valamint pirított kenyérkockákkal is tálalták.
Az egyik utolsó este nagyon finom jellegzetes tésztafélét kaptunk, filézett sült csirkecombbal és valamilyen hígabb, barna mártással.
Bár nem vagyok egy nagy húsrajongó, ez mégis jólesett a sok lazac, sonka és fasírt után...a nevére sajnos nem emlékszem, de úton vannak a jegyzeteim, és valamelyik hátoldalára ráfirkanttattam az egyik "helyi őslakossal" az étel nevét, valamint a főétel után következő bundázott almadesszert nevét is, mint helyi nevezetességet. Post később.
Ez a perec a BRETZEL névre hallgat, szerintem nagyon jópofa, hogy az egyik vége ilyen vastag, mintha mosolyogna.
Ilyet mindig kaptunk az ebédhez, kivéve a szendvicsebédeket. És ez meglehetősen hétköznapi darab itt, a pékségekben és a reptéren is kapni.
Ezeket a csodálatos meringue- ket pedig egy pékség ablakában fotóztam:
Vége az 1. résznek.
Folyt. köv...
