2010. január 25., hétfő

Rozmaringos- olajbogyós kenyér




Életem második saját sütésű kenyere.
(Az elsőt is hamarosan posztolom, de ez mostanában lett kész, és annyira finom, hogy úgy érzem, ezzel kell kezdenem.)
Stahl Judit szerint készítettem, a zöld könyvből. Kenyérsütő gép nélkül, mezei Moulinex- szel, légkeverés nélkül. Egyszerűbb nem is lehetne, és nagyon finom. És mentes mindenféle tartósítószertől.

Hozzávalók:
7 g szárított élesztő (1 zacskó)
4 ek + 3 dl meleg víz
1 ek olívaolaj
1 ek só
1/2 tk frissen őrölt bors
2 ek cukor
1 ek apróra vágott friss rozmaring (én oreganót is tettem bele)
50 dkg rétesliszt, + esetleg még valamennyi, ha túl lágy a massza
5 dkg olajbogyó összevagdalva (én pirosat és zöldet használtam)

Elkészítés

A szárított élesztőt megfuttattam 4 ek meleg vízben, egy kis cukorral.
3 dl meleg vizet összekevertem az olívaolajjal, a borssal, sóval, a maradék cukorral, és hozzáadtam a felhabosodott élesztőt.
Fakanállal jól összekevertem, aztán robotgéppel dagasztókarral elkezdtem belekeverni a meglangyosított lisztet.
Dagasztottam, dagasztottam, aztán pár perc után kézzel folytattam, én ekkor még szórtam rá lisztet, mert nagyon ragadt. Hozzákevertem az összeaprítpott olajbogyót és a fűszernövényeket.
A kelesztőtálban egy gombócot formáltam, mindenhol leolajoztam, és lefedtem.
Ráraktam a radiátorra, és egy óráig rá sem néztem. Ekkor már majdnem kimászott a tálból, így átgyúrtam, beletettem egy négyszögletes formába, és egy nedves konyharuhával letakartam. Még kb fél órát kelesztettem, ezután bevagdaltam a tetejét, és 200 C-on 40 percig sütöttem. Mikor szinte kong az alja megkopogtatva, akkor van kész.

1 nap múlva ennyi maradt belőle:
:-)

Posted by Picasa

2010. január 21., csütörtök

Bagel crème fraîche-sel és kaviárral




Ilyen is előfordul nálam vacsorára.
Na azért nem árt egy kis előkészület, ez nem megy csak úgy ukmukkfukk...
Mondjuk bagel Pákosztos Millie szerint, crème fraîche például a Culinarisból, és kaviár a mezei sarki Spar-ból.

Posted by Picasa

2010. január 18., hétfő

Párizs, L’Ecluse, „Japán Gyöngyök” desszert


Párizsban a Place de la Madleine- en nemcsak a Fauchon és a Ladurée van ám. A közelben található a legtrendibb és egyik legelitebb bisztró, a L'Ecluse, választékában bordói borokkal, patékkal, és mindenféle francia finomsággal. Itt mindig pezseg az élet, és kivétel nélkül mindenkor sorban állnak a vendégek az asztalokra várva. Ide tértünk be egy kissé megpihenni, és élvezni végre a borokat, mert végre egyikünknek sem kellett vezetnie- a párizsi Metró csodálatos, varázslatos világának köszönhetően, amely minden fontos helyet összeköt a városon belül.
( Hajrá Magyarország…)



A L’Ecluse weblapján ilyesfélék invitálják a vendégeket:

„where you can experience the exceptional taste and quality of traditional French cuisine prepared using the finest regional products, (including a chocolate gateau that has received numerous awards)”

és „A Parisian paradise for Bordeaux wine connoisseurs: restaurants renowned in Paris for being the place to enjoy the finest Bordeaux Grands Crus at a reasonable price: Pétrus, Cheval Blanc, Yquem, Angelus etc.”

Több, mint 40 fajta borból lehet választani, és hozzá jóféle igazi francia bisztróspecialitásokat rendelni.



Én mégsem a libamájpástétomtól estem hanyatt, hanem a desszerttől- melynek neve: Japán Gyöngyök. És nem másból mint tápiókagyöngyből készült. Itthon pillanatok alatt sikerült reprodukálni, persze előtte utánaolvastam Sajtkukac Nikinél és Mályvacsigánál, hogy mi a manó is az a tápióka. Ezután „véletlenül belebotlottam” a Culinárisban, elővarázsoltama francia verziót, és befaltuk.
:-)



Tápiókagyöngy- desszert vaníliafagyival
Hozzávalók
Fél bögre tápiókagyöngy 1-2 órára beáztatva
1 kis doboz kókusztej
Sok tej
Cukor ízlés szerint
Vaníliafagyi

Elkészítés:
A kókusztejet elkeverem pár deciliter tejjel, és egy nagy lábasban odateszem főni. Felforralom, majd kavargatom és kavargatom, és főzögetem és főzögetem. Bár felkészültem, nekem nemhogy egy órát, egy felet sem, sőt szinte egy negyedet sem kellett mellette állnom, nagyon hamar készen lett. Mivel először csináltam, a blogokon írtak szerint jártam el- átlátszó? Igen. Finom? Igen! Akkor kész? Kész hát! Hip-hip-hurrá! Lehet, hogy a titok az áztatás idejében rejlik illetve abban, hogy én direkt folyósra csináltam, nem pedig puding-állagúra. Az a következő project.

Vaníliafagyival tálaltam, és Párizs visszaköszönt a nappalimban.


Posted by Picasa