...azaz lehet hogy tegnap is, de múlt hétvégén biztosan.
Ismét e csodás városban tölthettem pár napot. Itt mindig boldog vagyok, és újra és újra rácsodálkozom a művészeteknek, kultúrának, gasztronómiának, építészetnek eme pezsgő, soha nem alvó metropoliszára.
Kivételesen most viszonylag szabad programom volt, az estéim voltak csak foglaltak, akkor áldoztunk a francia gasztronómia oltárán.
Hotelünk egy
Mercure, ****, tipikus Mercure, bizniszhotel, mégis bátran ajánlom, mert 200 méterre van egy metrómegálló, méghozzá a 9-es vonal, amiről kevés átszállással nagyon sok helyre el lehet jutni.
Első vacsoránkat egy hajón költjük el, a hotelben ajánlották, az a tapasztalatom, hogy Párizsban bátran lehet az ajánlásokra hagyatkozni, nem küldenek turistás helyekre, hiszen ha nem vagyunk megelégedve, sem a hotelbe, sem az étterembe nem térünk vissza, és még jó sok negatív kommentet is hátrahagyunk a neten...- nos, most sem csalódtunk...
A hajón menürendszer van, kb 6 féle előételből, ugyanennyi főételből és kb 10 desszertből álló menüket lehet rendelni, egységes áron. ( Drága, de Párizs MINDENHOL drága, legyen szó étteremről, egy bisztróról, a Louvre büféjéről, egy kávéról akárhol vagy egy kis boltocskáról ahova épp csak beszaladunk venni valamit...)
Sajnos fotózni nem tudtam, meglehetősen elegáns hely volt, félhomályban, és nem akartam vakuval kattingató jappán túristásat játszani...de a
weboldalon a képek magukért beszélnek...
Én raviolit kérek előételként, egyetlen nagy darab, ricottával töltve, erdeigombás szószban tálalva, Pierre Ph. füstölt halat kap salátával. Tulajdonképpen már ezzel jóllakunk...
Főételként én egy csodás hófehér halat (cabillaud, tőkehal) kapok, megtudom, hogy ez a fajta régebben nagyon olcsó volt, és a lazac volt a prémium, de fordult a kocka, mióta a lazacot tenyészetni kezdték, a tőkehal sokkal drágább lett. Párolt zöldségekkel érkezik, fehér szószban (hogy a fenébe tudnak ezek a franciák ENNYIRE finom párolt zöldségeke készíteni?????), Pierre Ph. pedig sertésfilét kér libamájjal, zöld lencsesalátával. Desszert nem tudom hogyan fért belénk, de a cheesecake-nek erdeigyümölcsökkel és a habos citromos pitének ugyan ki tud ellenállni?
A vacsorához tökéletesen illet az alábbi bor (akinek lehetett :-): Saint Veran, száraz fehérbor, Loire- menti, bár nem olyan híres, mint Sancerre, méltán népszerű, bár szűkebb körben. Zöldessárga színű, citromos aromájú, friss gyümölcsöket idéző illattal és aromával.
Párizsban nappal csakis metrózni szabad, fantasztikus a hálózat, mindenhol térképek segítik az eligazodást, és egyértelműen jelölve vannak az átszállópontok- és irányok. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk kilométereket a föld alatt sétálni, de legalább nem a dugóban ülünk...
És mindig varázslatos érzés, amikor feljövünk egy megállóból, és szétnézünk, hogy hova is kerültünk...
Mivel már többször jártam a városban, nem a kötelező turista- köröket róttam, hanem céltudatosan igyekeztem a Párizs új arcát megismerni, így első nap a
Saint-Denis Bazilikában töltöttem a délelőttöm, hátborzongatóan gyönyörű királysírok között sétálva föl s alá, majd elzarándokoltam a
Notre Dame-hoz.
Itt követtem el az első hibát: már annyira fáradt voltam a sok gyaloglástól, hogy egy közeli bisztróba tértem be megpihenni és harapni valamit. Nos, ezt ne tegyétek, menjetek kicsit távolabb, lehetőleg egy csendes mellékutcába, és akkor nem jártok úgy, mint én: a croque madame- omat odaégették, máskor örülök a folyós tükörtojásnak, most nem- éhen épp nem maradtam, de a tanulságot levontam.
Mondjuk abban a pillanatban nem érdekelt a fentiek egyike sem, mert az alábbi panoráma tárult a szemem elé: az ezeréves látvány és a pincérek kedvessége mindenért kárpótolt...
Párizs legöregebb templomának felfedezése következett, a St-Germain de Pres nevet viseli, majd sikerült a pár utcányira található Saint Sulpice Bazilikát is megtalálnom, falain három Delacroix festménnyel- amiből egy látszik viszonylag normálisan, az összes többi freskó (nem csak a Delacroix-k) nagy csalódásomra a sötétszürke és a fekete árnyalataiban pompáztak, így élvezhetetlenek voltak...
A sok katedrális, bazilika és templom megtekintése után második vacsoránkat egy tipikus, nem turistás étteremben költjük el, nagyon jó társaságban.
Itt már voltam egyszer, azóta visszavágytam, mégpedig nem másért, mint a konfitált kacsacombért...
Amíg életemben itt először meg nem kóstoltam a TÖKÉLETES konfitált kacsát, addig annyit tudtam szegény madárról, hogy hápog, és a vadkacsákat nagyszerűen lehet etetni a Duna partján. Ott, a Moulin Rouge-tól két utcányira értettem meg, miért imádják ezt az emberek.
Előételként párolt póréhagymasalátát választottam, mert tudtam, hogy ami utána jön, az súlyos lesz...Nem tudom, hogy tudják ezek a franciák ennyire finomra megpárolni a zöldségeiket, de ezt meg kell tanulnom valahogyan. A póréhagyma édeskés, friss, puha, semmi vizes íze nincs, isteni. Volt, aki rilette-et evett, ő se nagyon panaszkodott.
Főételként jöhet a kacsacomb ( a fénykép nem éppen informatív...), tört krumpival, a kacsa zsírjával meglocsolva- a hús leomlik a csontról és elolvad a szájban, fantasztikus. Másik fele a társaságnak lazacot evett krumplipürével, (lazacot Párizsban, no comment...) Desszertként én fehér habkrémet kaptam, nem mintha fért volna belém több, de azért megkóstoltam, ez főtt tojáshab volt karamellás mártással, a képen látszik még a csokimousse, mmm, szintén nagy siker aratott.
Ha a Pigalle vagy Moulin Rouge környékén jártok este, ide térjetek be és ne máshova!
Itt tenném hozzá, hogy éjszaka már nem olyan kényelmes a nappal olyan jól működő metrózás, na nem mintha sokat kellene várni egy- egy szerelvényre, hanem az egész napos sétafikálás és a vacsora nagyon fáradttá tesz estére. Ilyenkor érdemes taxit fogni, nem drágább, mint Budapesten, és ajándékba még városnézést is kapunk.
Ha napközben elfáradunk a sok talpalásban, térjünk be egy tipikus francia pékségbe, ahol nem csupán gyönyörű szendvicseket, de isteni citromos pitét is kóstolhatunk!
A metrón önjelölt művészek szórakoztatják az embert, van ott tangóharmónikás, feltűnik gitáros, flótás, van, aki énekel, és technikailag nagyot feljlődőtt a világ: kerekes bőröndben húzzák maguk után a hangtechnikát, a hangosítást. Egy biztos: Edith Piaf még mindig népszerű, és sokszor az emberek a hangszerekkel együtt dúdolják a dallamokat. A legszórakoztatóbb számomra ez az egy perces Muppet- show volt, amely a semmiből nőtt ki a padlóból 10 másodperc alatt, és zenéjével és játékával mindenki arcára mosolyt csalt. A végén- ilyet sem láttam még- MINDENKI adott néhány érmét a művésznek... soha nem láttam még, hogy egyetlen perces munkával ennyi pénzt keressen valaki!
:-)
Második napom az Eiffel- toronynál kezdődött, és a Montmartre- on folytatódott.
A Montmartre- ra is érvényes a szabály, sétáljunk lejjebb néhány utcát, és eltűnik a turistaáradat, így zavartalanul élvezhetünk egy könnyű ebédet valamelyik bisztróban vagy kávéházban.
A Champs- Elysée nem maradhat ki a menüből, csak egy pillantást vetek a Ladurée tavaszi kirakatára, ha nem állnának 500-an sorban, beneveznék egy doboz macaron-ra, de az energiám elfogyott, így visszabaktatok a hotelbe...
Utolsó napra csak a Louvre marad-mármint a Louvre töredéke, hiszen egyetlen nap alatt csak nagyon kis részét tudjuk felfedezni.
Én az első két alkalommal annyira leragadtam az alsó szinteken, főleg a Krisztus előtti több ezer éves kultúráknál, meg max a Mona Lisánál, illetve az oda vezető folyosón, hogy szégyen és gyalázat, de nem jutottam föl a második emeletre, ahol szintén igazi gyöngyszemek vannak...
Most más volt a helyzet, életemben először célirányosan mentem, és a földszinti bolyongás után ( Babilon, Asszíria, Lagash, Sargon, Naram Sim, Egyiptom egy része) egy könnyű ebéddel a hasamban még pár órát sikerült nagyszerű festők műveiben gyönyörködnöm, távol a turistaáradattól, amely- naiv várakozásom ellenére- hétfőn sem volt kevés, sőt...
Miután kigyönyörködtem magam Vermeer, Memling, Holbein, Weyden, VanEyck munkáiban, holtfáradtan tértem vissza a holtelbe...
Ha korán jön vissza a repülő, nem érdemes utolsó este messzire kimozdulni. Mi a legegyszerűbb megoldást választottuk: egy közeli csemegeüzletben bevásároltunk. Bagett, francia vaj, camembert, aszalt paradicsom, oljabogyó, szárított sonka, taboulleh és üveges csokimousse került a kosarunkba, amelyből fenséges pikniket rendeztünk a hotelszobában...
:-)
Au Revoir!
Még találkozunk!
